La Pedriza

Elhagyva Madridot északi irányba haladtunk a hatalmas autópálya rengetegen, kopár hegyek tarkították a tájat, az autópálya mentén kisebb szikla tornyok magasodtak, zöldet csak a magas fák lombjain láttunk, az egész vidék száraz és barna volt a kiégett fű és a kiszáradt talaj miatt. A Víz erre felé hatalmas kincs, nagyon megbecsülik az emberek. 

A nagyobb méretért katt a képekre!

Úti célunk Manzanares el Real egy kis városka nagyjából 50 km-re Madridtól.  Az idő kellemes olyan 30 pár fok lehet. Ez erre felé nagyon baráti, itt a 40fokot is jobban elviseli az ember, mint otthon, mert olyan alacsony a páratartalom.

A következő kanyarban már előtűnt élesebben a hely ahova tartottunk.

Végre megláthattam La pedrizát vagyis annak egy picike részét. A kisváros is erről kapta nevét Manzanares el real, ennek is egy töredékével találkoztunk, amit simán csak boulder paradicsomnak hívnék, igazságtalan dolog volt oda nekem egyedül mennem(crashpad és mászópár nélkül) bár a cipőm nálam volt :) használtam is.

A táj:

Mintha óriások labdáztak volna teherautó méretű kőtömbökkel és össze-vissza dobálták volna őket a manzanares nevű kis patak mentén, ami végig folyik a völgyön és a spanyol népek közkedvelt fürdő helye. Ahogy a hatalmas kőtáblák bele-bele csúsztak a patakba az ember elgondolkodik, hogy vajon milyen hatalmas természeti erőnek kell ahhoz lennie, hogy ekkora néhol tényleg kamion méretű táblákat mozgasson meg. Lehet ezen csak én elmélkedtem, a spanyol családok akik ezeken a táblákon sütkéreztek nem hiszem, hogy ezzel foglalkoztak volna. A völgy egyik fele tehát dús erdős itt-ott elszórtan egy-egy, kisebb-nagyobb boulder sziklával. A másik fele, ahol mi haladtunk előre a szikla paradicsomba, telis tele végeláthatatlan kunsztokkal, már mint sajnos csak a fejemben. Ádi te imádnád ezt, mert az összes szikla olyan sima és kerek igazi rejbung hegyek. Én őszintén szólva csak a mászós filmekből feltételezem azt, hogy ezeket ember képes megmászni. Rejbung tábla hegyek, pár mozdulatos, de ránézésre is minimum 8-as kunsztok, ha nem durvábbak. Nem nagyon kell azon gondolkozni, hogy a sok fogás közül vajon melyikből szebb a mozdulat. Igazából alig van mit fogni és persze on-sightra, mert nem igazán férsz mindegyikhez hozzá. Egy-két kisebb tömbre rávetettem magam, olyanokra, amikről nem tudok nagyot esni. Megfelelő partner nélkül nem érte meg a kockázatot. Egy biztos soha életemben nem láttam még ilyen a maga nemében gyönyörű vidéket. A képeket itt is és a redrock oldalán is megnézhetitek.