Megvan a Lhotse!

forrás: http://lhotse2011.blogspot.com/

Gál László: A Lhotse csúcs megmászása

Kora reggel van, nem tudok aludni a hidegtől. Alíg múlt éjfél, nekiállok vizet melegíteni a teához. Induláskor Laci azt igéri, hamarosan jön utánam. A Lhoce-kuloárt már világosban érem el. Az előttem haladó nagyobb csoport pihenései túl hosszúnak tűnnek, ezért egy erre alkalmas helyen elkerülöm őket.

Már elérhető közelségben van a csúcs és úgy érzem, hogy még mindig tart az erőm. Már csak az utolsó, meredek, sziklamászós szakasz van hátra. Egy kis tea, egy pihenés és nekirugaszkodom. Felértem.

Első magyarként állok a Lhoce kis csúcsán. Egyedül vagyok, keresgélem mászótársam, hátha már a közelben van. Előveszem kis nemzeti szinű szalagom és felkötöm egy kis zászló rúdacskára. Néhány fotót próbálok készíteni magamról. Élvezem az érzést!

Nem kell sokat várnom, hogy társaim legyenek a csúcson, a csoport, melyet elhagytam, felért. Segítenek néhány fotót készíteni. Heten vagyunk a csúcson, de már több ember nem fér fel. Egy mögöttem haladó mászóban Lacit vélem felfedezni, de mikor közelebb ér, felismerem, hogy nem ő az. Ekkor már közel egy órája voltam fent.





Nagyon fázok, elindulok lefelé. A sziklamászó rész alján találkozom Zsolttal. Pár szót váltunk és megyek tovább a négyes táborhoz. Visszafelé minden lépésre vigyáztam. Nagyon boldog voltam, hogy sikerült felérnem a csúcsra, de ez az érzés nem uralhat el felettem, még vissza kell érnem a alaptáborba.
Nagy öröm és megtiszteltetés volt a "Magyarok a világ nyolcezresein" csapat tagjának lenni.


-Gál László, Doha-