Ezt látni kell!!! -----> ***egy gyönyörű videó***

Aki a mászókat fotózza!

On Assignment from renan ozturk on Vimeo.

A VIII- -ok hete

” Innen már senki sem szed le! Nyugalom, hasadba vedd a levegőt. Először kézcsere a lyukban, Jobb kéz a zsilett pengére, bal a peremre, lábcsere, bal láb tapossa a letörést, bal kéz tovább csap, jobb kéz tovább csap, jobb láb fel lép – csak maradjon a helyén – bal kéz a jobb feletti oldalhúzóba, lépés keresés, jobb kéz tovább a csipire és stand! Hajrá, innen már senki sem szed le! ”

Proletár:

Ahhoz, hogy ehhez a gondolat menethez eljussak 3 évre volt szükségem, 3 éve láttam először és utoljára, hogy valaki is mássza a Proletárt (VIII-), azóta senkitől. Körülbelül egy hónapja kezdtük Zolival projektelni ezt az utat és mindig az utolsó két akasztással volt a problémám. A mozdulatokkal semmi bajom, inkább a pszihémmel volt gond, de azt valami fantasztikusan sikerült rendbe tennem. Úgy volt, hogy Kedden Zolival ketten elmegyünk CSókába és lebüntetjük a Proletárt. Kedden a gyárban egészen reggel 6-tól a Proletáron járt az eszem, hullámzó kedvem miatt egyszer elhittem, h képes leszek rá, máskor nem. Nehezen de elérkezett az idő és eljutottunk a sziklához – Zoli nem jött, mert betegeskedett – ahol kezdetét vette a nagy próba tétel. Első próbára nem sikerült az út, ugyanott, az első áthajlás átmászásánál akadtam meg. Másodjára viszont mindent egy lapra téve elkezdtem darálni az utat. Hirtelen az első és a második áthajlás közti kis oduban találtam magam ahogy a fent idézett szavakat mondtam magamnak. Egy hónap projektelés után sikerült kimásznom életem eddigi legnehezebb útját és ezt természetesen Zoli orra alá kellet dörgölni.

Szerdán (másnap) Zoli hívott, hogy menjek vele és biztosítsam a Proletárban mert érzi az Istenek erejét. Először nem akartam kimenni, nehogy mohóságom felemésszen, szerettem volna még a babéraimon üldögélni de végül is rávitt a lélek. Gondoltam segítek Zozónak, adom alá a lovat meg mondom a bétámat. Bármennyire szerettem volna nem láthattam tőle aznap megmászást. Valamiért nem ment neki, viszont az eszközöket meg le kellet hozni, így belementem újból az útba. Szintén második próbára de meglett, ismételtem a tegnapi diadalt. Zoli kicsit elkenődve, szomorkásan és a tőle megszokott módon jelentette ki, hogy többet nem jön Csókába mászni. Ezt már kicsit gúnyos mosollyal hallgatom tőle.

Ezek történtek Kedden és Szerdán. Csütörtök “pihenő nap”, ez annyit takar, hogy csak dolgozni mentem a gyárba, mászni nem. Készültem és regenerálódtam a hétvégére. Fekete Krisztián azzal a csábító ajánlattal keresett meg, hogy menjünk Tardosra 3 napot mászni. Lehet erre nemet mondani?

Tardos bánya

Moha és Páfrány:

A Pénteki munka nap is hasonló hangulatban indult és telt mint szokott, monoton jellegét csak a Tardosi túra reménye törte meg egy egy kósza pillanatra. 2-kor műszak lead, 3-kor már indulás a sziklához. Elég meleg volt Pénteken, gondoltam, hogy nem lesznek sokan a Katlanban, mi mondjuk egész jó időben érkeztünk meg, olyan 5 óra körül. Krisztián és Ipi szava elállt amikor megpillantották a nagy falat és a katlan többi részét. Gyors bemelegítés pár egyszerű úton és jöhetett is a várva várt megmérettetés. Az előző nyáron akárhányszor rápróbáltam a Mohára mindig kis gyomor görcs jött rám, de most nem. Érzetem, hogy már nem foghat ki rajtam ez az ágy alatt lapuló mumus. Gyors bekötözködés, pár kézmelegítő mozdulat és már kezdődött is a tánc. Megfogadtam Axt Dávid tanácsát és csak daráltam, nem álltam meg csak mentem. Fogásról fogásra, lépésről lépésre közelebb és közelebb éreztem a győzelmet. Pénteken egy 2 éves projektet pipálhattam ki a Kalleromban.

First Kiss:

A Pénteki nap nagyjából a Moha és Páfránnyal véget is ért számomra, leszámítva a Styx-t, de már régóta magaménak mondhatom a kis peremes gyönyörűséget. Este sátorállítás a malom-völgyben, tűzrakás, vacsora és alvás. (Azt észre vettem, hogy ha több estét töltök sátorban az első éjszakmám mindig rossz, kevésbé sikerül kipihennem magam.) Reggel kihagyhatatlan patakban fürdés és bőséges reggeli, majd irány a szikla. Már előre kinéztem agy VIII- -os utat magamnak a kallerből. Az igazat megvallva próbára akartam tenni magam de idegesíteni akartam a Zolit, hogy már kettővel van lemaradva. A második nap már sok ismerős arcot találtam a katlanban. Szóltam GAbónak, Axt Dávidnak meg Öcsinek is, hogy jöjjenek Tardosra. Rajtuk kívül még Tündi, Nagy Laci és Simon Robi is eljött mászni. Mondhatni a Fehérváriak befoglalták a helyet.

A szombati nap mondhatni mindenkinek szerencse nap volt. A Harakirin (VI+) melegítettem magam a projekthez, ám több lett belőle mint bemelegítő út. Krisztán és Ipi is szépen kimászták oroszban esés nélkül. A First Kiss – kicsit flegmán – de nem okozott nagy gondot. Az alja jóval könnyebb mint a Proletárnak de a teteje ugyanúgy elkéri a maga részét a mászótól. Harmadik próbára ki is másztam a szépséget. Dávid mondta említett, egy szép utat rögtön a Styx mellett, azt mondta, hogy VIII-. A kaller is annyinak írta, én éreztem magamban az erőt és rápróbáltam. Fantasztikus mozdulatok sorozata az út. Kicsi peremek, egyensúly játék, óriás alulról húzós zseb, a tetején meg balett óra. Szombaton csak projektelni tudtam az utat meg szépeket perecelni belőle, gondoltam majd újult erővel Vasárnap lebüntetem.

A fehérvári brigádon kívül elég sok Ujjerős arc is volt a sziklánál és nagy meglepetésre este a halasnál is. A sátraink egymástól messze voltak, én meg nem szeretem a szeparálódást. Egy üveg szangriával mutattam, hogy békés szándékkal érkeztünk hozzájuk és kérdeztem, hogy csatlakozhatunk-e estére. Igazi kis mászós este kerekedett a tűznél amihez két kupac fát hordtunk a vacsorára szánt babgulyásért cserébe. Jót beszélgettünk a Budapesti brigáddal. A Babgulyás főzeléket meg innen is még egyszer köszönjük szépen a srácoknak.

Mohóba butába:

Vasárnap reggel már éreztem az ujjaimat, a kezemet, a hátamat. Majd ha elkezdek anatómiát tanulni a tesin akkor pontosabban leírom, hogy éppen mi fájt. Az esti iszogatás csak a reggeliig éreztette hatását, utána már nem igazán. gyors sátor csomagolás és irány a szikla. Krisztiánnak, Ipinek és nekem is megvolt a projekt. Ők szépen lebülntették oroszban a Prométeuszt (VI\VI+) sőt Krisztián sokat mászott előre. Tökös gyerek, hogy két nap masszív mászás után kezdett el előre mászni. Egész nap pipálta ki az V-ös utakat.

Én személy szerint nagyon rágerjedtem az Acheronra (VIII-). Bemelegítésnek kimásztam a Styx-t, lefelé jövet elraktam az eszközöket mellette lévő Acheronba. Nem tudom szépíteni a dolgot és felesleges is. A vasárnapon Gabó szavajárásával élve a “mohóba, butába” tipikus esete. A kotta már a fejemben van, a mozdulatokat is megfejtettem és össze raktam, a pszihém is a helyén volt mindössze az ujjaim kopásával nem számoltam. 4 órán keresztül – pihenőkkel, beszélgetésekkel tűzdelve – próbáltam kimászni az utat. A második akasztás kis peremei folyamatosan ledobtak magukról. Átmászni többször is sikerült az utat de általában két részletben, egyben még nem. Görcsösen és határaimat nem belátva próbáltam rá újra és újra. Olyan három óra fele indultunk el a katlanból megmászásokkal a hátunk mögött és projektekkel előttünk.

Mikor haza értem, elmeséltem apámnak, milyen is volt a hétvége és úgy az egész hetem. Ő emlékeztetett arra, hogy ne állítsak nagy elvárásokat magam elé mert akkor nagy csalódások érhetnek. Szép és kemény hét volt és még egy bölcs eszme futtatás is eszembe jutott amit szeretnék megosztani minden mászóval.

Minden nehéz útban ordít az ész, hogy hagjyam abba, jöjjek le, veszélyes, de a szív csak azért ver gyorsabban, hogy több adrenalint juttasson a vérbe és elhallgattassa az eszemet. Minden szív verés az én malmomra, hajtja a vizet.

Szerző: Jámbor Ádám