szikla otthon édes otthon

Ideális boulder villa

Brsec and Vela Draga 2010-ben immáron másodszor

A múlt heti csókakői hétvégét kipihenve újult erővel indultunk pénteken délután 3 környékén Horvátba.

Három autóval Isztria irányába. Egy autónak már hajnalban dördült a startpisztoly mivel ők mentek mászni pénteken is Limski Kanalba.

A mi kényelmes kis tempónkban haladva végig rossz idő, eső szél, ami majdnem lerakott minket a hídról, kísérte utunkat. Ám Rijeka előtt ezt mintha elvágták volna és megérkeztünk a mediterránomba. Az autókból ámulva figyeltük, hogy itt mindenki rövidnadrágba és pólóba nyomja az estét. Gyors városnézés a sötétben autóból Rijeka, Opatija stb. majd este 9 fele járhatott, amikor megérkeztünk végre úti célunkba BRSEC-be.

Autóból kiszállva már fogadott minket a házigazda, akivel ismertük egymást hisz ebben az évben Gabó és Én már másodszorra jártunk ott, valamint tavaly is tiszteletünket tettük nála. Este gyors kipakolás és a fáradságfelejtő borok és sörök kibontását követően a teraszon kezdtünk sztorizgatásba, de akadtak köztünk olyanok, akik a 3 perces városnézést választották pihenés gyanánt (3 perces, mert 30 ház van a faluba, de azt a 30-at érdemes is megnézni) és volt, aki a tengert kereste alkoholmámoros állapotában. Az este viszonylag gyorsan véget ért mindenki reményekkel tele várta a következő napot.

Reggel gyönyörű napsütés meleg, mi kell még egy igazi extrém nyaraláshoz?! A csapat egyik fele reggel a vacsora beszerzését szorgalmazta, ezért útnak is indultak a halpiac fele, a másik fele Rijekát és Opatiját akarta szemügyre venni, mi pedig indultunk is mászni. Az út lefele még mindig gyönyörű és káprázatos volt, így kicsit lassú tempóban haladtunk a sok fényképezés és bámulás után, de nem sokkal később meg is találtuk azt a két fát, ami az ereszkedő standunkat volt hivatott megszemélyesíteni. Beöltözés, gyors standépítés bekötözködés és jött, aminek nem kellet volna előjött a térdfájásom:( 

Csütörtökön egy rossz leérkezést követően sajnos meghúzódott a térdem és hajlítani nem volt kellemes pláne ráterhelve nem. Kicsit vártam a beereszkedéssel hátha tudunk valamit még kezdeni kicsit talán jobbnak éreztem és leindultam körülbelül 6-8 métert ám éreztem, hogy ez így nem lesz jó tekintve az út hosszát, ami 60 méter és 3 kötélhossz valamint az út nehézségét, ami a 2. kötélhosszban 6+ kis áthajlással. Megálltam és nagyon nehezen akartam feladni már csak azért is, mert 2 társunk is szerette volna kipróbálni milyen egy több kötélhosszas mászás, és ha feladom, akkor nekik is elmarad ez az élmény. 

Kis pihenő után próbálgattam a térdem, de sajnos az erőltetéstől csak egyre rosszabb lett és kénytelen voltam feladni. A visszamászás is sok nehézséget okozott mármint az átszerelés, önbiztosítás stb. valamint hogy nem igazán tudtam a jobb lábam hajlítani főleg nem terhelni. Szomorúan egy két fotót készítve indultunk le a partra, ha a kötelezés nem ment, akkor legalább a deep water solo nyújtson nekünk valami élményt. Leértünk a partra gyors átöltözés cipő csere és irány a szikla. A traverz részen egy két csobbanás és mehetett is a könnyű laza kis deep water solo. 
Közben megérkezett a piacról a másik társaság és ők is követték példánkat "csak lazán! oké jó" Titokban reménykedtem, hogy a sós víz és egy kis pihentetés segít majd és délután vissza tudunk nézni a köteles útba, de sajnos reménytelennek bizonyult. A délelőtt és kora délután ezzel valamint búvárkodással és pihenéssel telt valamint tengeri sün vadászattal:D, ami komoly kihívás volt hisz igen nagy hullámverés volt körülöttünk. Délután úgy döntött a csapat, hogy felkeressük Brsec strandját és egy kis boulderrel vezetjük le a napot a strandolók nagy örömére, akik eszeveszett fényképezésbe kezdtek látva mutatványainkat. Valaki fürdött valaki mászott valaki pedig passzívan pihent így volt minden jó, ahogy volt.

Késő délután indultunk vissza a szállásunkra, ahol már várt minket a reggel szervált Gabóéknak köszönhetően már bepácolt hal. Kérdeztük hol a grill és már indult is a sütögetés azzal a különbséggel, hogy a házigazda nem engedet drága grillje mellé, de ez a megmozdulása nekünk külön kapóra jött hisz ő készítette el vacsoránkatJ Sütögetés közben kiderült, hogy ez a hal nem is tengeri, valamint ha szóltunk volna neki hozatott volna nekünk igazi tengeri halat, mert a szomszédja halász… hát igen tanuló pénz. Vacsora után iszogatás majd előkerült az activity 18+ játék és az este további részében mindenkinek szépen lassan égett ki a viccreléje :D. Éjjel 2-re már mindenki ágyban volt.

Vasárnap reggel ébresztő pakolás és 10-kor már úton is voltunk Vela Draga felé, útközben egy autó elkanyarodott Pula felé és inkább városnézéssel és strandolással töltötte rövidke nyaralásunk utolsó napját. Két autó érkezett meg Vela parkolójába majd összeszedtük minden cuccunkat, ami kellhetett és csörtettünk is lefele a sziklákhoz. Meg kellet állapítanom, hogy fantasztikus még midig ez a hely lélegzetelállító látványa mindig megmozgat bennem valamit. Leértünk a sziklához öltözködés és már másztunk is. Pár út után úgy döntöttünk kéne mászni egy 60 méteres bástyát el is indultunk egy útban ám nem voltunk biztosak benne, hogy az a miénk és az útban szépen lassan kezdtem egyre rosszabbul érezni magam mivel a végén biztosítás gyanánt már sátorcövekre hasonlító szegeket találtam és ez nem volt túl bizalomgerjesztő így felesleges kockázatot nem vállalva a szomorú visszamászásra fancsalodtam. Irigykedve néztük a horvátokat, akik röpke 15-20 perc alatt értek fel a tetőre és egy szülinapi party-ra hasonlító kis összejövetelt rendeztek fent, meg kellet állapítanunk, ezek ismernek valami menekülő utat felfelé. Kudarcunk nem szegte kedvünket mentek a sport utak ki megint mentális felkészültségét feszegette, más pedig a biztosítást próbálgatta fekvő helyzetből.

Délután 4 fele indultunk haza addigra megjött a Pulai autónk is.

Most egy kis szünet következik, úgyhogy belföldi mászásokról is itt találtok majd beszámolót következő külföldi túra december 6. Dvigrad szintén Horvátország és egy igen kalandosnak ígérkező túra lesz!

by: Szabó Zoltán

Érdekes képek

Ezt mászd meg!

Maci várja a reggelit a nyári táborban

Hasznos csomók 2.videó

A félszorító 8-as!

A Középiskolák Kupája plakát

Veszprémben is lesz verseny

Tisztelt Címzettek!

2010.október 2.-án megrendezésre kerül az Universitas Falmászó Verseny veszprémi fordulója, amely a felsőoktatásban tanuló hallgatók számára kerül megrendezésre.
Szeretnénk, hogy minél több mászó értesüljön az eseményről és vegyen részt ezen a versenyen, ezért amennyiben megoldható arra kérem önöket, hogy helyezzenek el egy kiírást a versenyről a mászófal környékén.
A verseny kiírását, a nevezési lapot és a verseny szabályzatát mellékletben csatolom.

Előre is köszönöm!

Tisztelettel:
Kakasi Balázs

Nevezési lapot stb... tőlem lehet kérni!

Ákos

Középiskolások kupája!+VIDEO

Októberben indul a Mászókupa! Ezt ne hagyd ki!

Közel 20 szponzorral indul az idei verseny!

Hasznos csomók

Ime az első mini videó:

Jó tanulást!

La Pedriza

Elhagyva Madridot északi irányba haladtunk a hatalmas autópálya rengetegen, kopár hegyek tarkították a tájat, az autópálya mentén kisebb szikla tornyok magasodtak, zöldet csak a magas fák lombjain láttunk, az egész vidék száraz és barna volt a kiégett fű és a kiszáradt talaj miatt. A Víz erre felé hatalmas kincs, nagyon megbecsülik az emberek. 

A nagyobb méretért katt a képekre!

Úti célunk Manzanares el Real egy kis városka nagyjából 50 km-re Madridtól.  Az idő kellemes olyan 30 pár fok lehet. Ez erre felé nagyon baráti, itt a 40fokot is jobban elviseli az ember, mint otthon, mert olyan alacsony a páratartalom.

A következő kanyarban már előtűnt élesebben a hely ahova tartottunk.

Végre megláthattam La pedrizát vagyis annak egy picike részét. A kisváros is erről kapta nevét Manzanares el real, ennek is egy töredékével találkoztunk, amit simán csak boulder paradicsomnak hívnék, igazságtalan dolog volt oda nekem egyedül mennem(crashpad és mászópár nélkül) bár a cipőm nálam volt :) használtam is.

A táj:

Mintha óriások labdáztak volna teherautó méretű kőtömbökkel és össze-vissza dobálták volna őket a manzanares nevű kis patak mentén, ami végig folyik a völgyön és a spanyol népek közkedvelt fürdő helye. Ahogy a hatalmas kőtáblák bele-bele csúsztak a patakba az ember elgondolkodik, hogy vajon milyen hatalmas természeti erőnek kell ahhoz lennie, hogy ekkora néhol tényleg kamion méretű táblákat mozgasson meg. Lehet ezen csak én elmélkedtem, a spanyol családok akik ezeken a táblákon sütkéreztek nem hiszem, hogy ezzel foglalkoztak volna. A völgy egyik fele tehát dús erdős itt-ott elszórtan egy-egy, kisebb-nagyobb boulder sziklával. A másik fele, ahol mi haladtunk előre a szikla paradicsomba, telis tele végeláthatatlan kunsztokkal, már mint sajnos csak a fejemben. Ádi te imádnád ezt, mert az összes szikla olyan sima és kerek igazi rejbung hegyek. Én őszintén szólva csak a mászós filmekből feltételezem azt, hogy ezeket ember képes megmászni. Rejbung tábla hegyek, pár mozdulatos, de ránézésre is minimum 8-as kunsztok, ha nem durvábbak. Nem nagyon kell azon gondolkozni, hogy a sok fogás közül vajon melyikből szebb a mozdulat. Igazából alig van mit fogni és persze on-sightra, mert nem igazán férsz mindegyikhez hozzá. Egy-két kisebb tömbre rávetettem magam, olyanokra, amikről nem tudok nagyot esni. Megfelelő partner nélkül nem érte meg a kockázatot. Egy biztos soha életemben nem láttam még ilyen a maga nemében gyönyörű vidéket. A képeket itt is és a redrock oldalán is megnézhetitek.

Csókakő 2010

By: Zoltán

Csókakő szeptemberben!

Kétségekkel tele indultuk pénteken Csókára egy autóval. A többiek szombatra tervezték az indulást és mászást egyéni szociális problémák miatt. A pénteki különítmény nem is pazarolta az időt szerencsésen sikerült még a tervezett 4 óra előtt indulnunk és a sátrak felállítását valamint az egyéb wellness programokat estére hagytuk mivel szombatra nem sok jót ígértek a meteosok. 

Egyből a szikla aljába vetettük be magunkat és indult is az első mászó a Nagyveréb Direktben. Jött a Temes az idő pedig telt és sajnos a hőmérséklet is keményen hűlt  úgyhogy úgy döntöttünk az egész napos munka után este 7 fele már jó lenne kicsit leülni és egy finom sört kibontani tehát a kommuna szállása fele vettük az irányt és kezdődtek is a sátrak felállítása, tűzrakás, és vacsorák elkészítése és elfogyasztása. Ahogy Bear Grylls mondanáJ „a tűz nem csak a testet, de a szellemet is kényezteti” amit most meg is tapasztaltunk.

Mindenki jóllakottan és reményekkel teli feküdt le aludni, ki előbb ki később, de 11re mindenki álomra hajtotta fejét bízva abban, hogy a holnapi napra nem igazolódik be a meteosok előrejelzése.

Az éjszaka nyugodtan telt kivéve a 3 medvetámadást, amit észre se vettem volna, ha Bogi nem kelt fel és ez azért volt nagyon hasznos, mert így két ember törte a fejét mi a rosseb nem hagy minket aludni. Megunva a folyamatos zörgést hidegben esőben-szélben fél pucéran egy fejlámpával és egy kb. 40 centis fa kardal indultam harcba, hogy visszaverjem a támadást, de a legrosszabb dolog fogadott ugyanis nem találtam a zaj forrását. A hosszas keresgélést megunva mentem vissza aludni, ami tartott is pár órát, de ismét ébresztő és megint csak ugyan az a valami. Nem tudtam mire gondolni ezért ráfogtam, hogy egy macska faj élezi a körmét és kész. Az éjszaka még egyszer visszajött az a valami, amit most már vasmacskaként szólítottunk majd köszönhetően túlélőképességemnekJ rávilágítottam a dolgokra és sikeresen bemértem a zaj forrásának helyét és meg is oldódott a rejtély egyik része. A hangokat egy róka adta de, hogy hogyan, arról fogalmunk sem volt és 4 tájékán már tök nem is érdekelt.

Reggel ébresztő és eső eső eső! Dél előtt befutott még egy autó és látva időjárásunkat úgy döntöttünk passzív és aktív pihenéssel töltjük a napot így beszélgetés borozgatás valamint a Csókakői napok keretein belül megrendezett rendezvények felkeresése történt.

Az este egy kis testmozgással,J tábortűzzel fasírozott készítése vagdalthúsból ami kicsit inkább kézműves foglalkozáshoz hasonlított valamint kinek pihenéssel kinek pedig véget nem érő sztorizgatással telt. Éjjel jött még egy autó, de sajnos nem maradt sokáig látva az állapotokat. Mi hajnali 5fele szenderültünk el és nézve a 8 órás ébresztést ez nem valami sok és ez másnap érezhető is volt.

Reggel gyors összepakolás a szálláshelyünk elhagyása valamint a wellnesprogram történt, amit a szikla látogatása követett. A parkolóban ismerős autó jelezte nem leszünk egyedül. És igazunk is lett Csutorás elvtárssal és lányaival már a szikla aljában találkoztunk és éppen kis túrára indultak. Mi folytattuk utunkat a sziklánkhoz és kezdődött immár gyönyörű napos időben a mászós napunk bár kicsit fáradtan. Jöttek az utak és mindenki feszegette határait ki élete első előremászását oldotta meg szépen és élvezete eme mászásmód szépségét ki a fáradságát elfelejtve küzdött egy általa retteget útban és ezeket látva úgy gondolom megint csak egy „megmászós” napot hagytunk a hátunk mögött délután. Leharcolva fáradtan, de kis mosollyal az arcunkon indultunk haza, amit szerintem a legutolsó út szépsége csalt arcunkra. 

Nagyon emlékeztetett engem horvátországi mászásokra mivel fogásain nem sokat kellet gondolkodni mivel vagy nem volt, ami meg volt az vagy kicsi repedés, amibe az újbegy fér csak bele vagy pedig 1-2 ujjas és ezekből is annyi, hogy komoly agymunka árán lett csak meg az út. Nekem nagyon tetszett azt hiszem új kedvencem-utam lett CsókánJ.

Jó hétvége volt úgy gondolom, bár a szombati eső nem igazán kellet volna de belefért. Következő hétvégén horvátnak vesszük az irányt és hódolunk a deep water solonak valamint mászunk 2-3 kötélhosszas utakat. Beszámolót és képeket láthattok majd itt! Olvassátok a blogot!!!!!!!!!!!!

Szabó Zoltán