Brsec and Vela Draga 2010-ben immáron másodszor

A múlt heti csókakői hétvégét kipihenve újult erővel indultunk pénteken délután 3 környékén Horvátba.

Három autóval Isztria irányába. Egy autónak már hajnalban dördült a startpisztoly mivel ők mentek mászni pénteken is Limski Kanalba.

A mi kényelmes kis tempónkban haladva végig rossz idő, eső szél, ami majdnem lerakott minket a hídról, kísérte utunkat. Ám Rijeka előtt ezt mintha elvágták volna és megérkeztünk a mediterránomba. Az autókból ámulva figyeltük, hogy itt mindenki rövidnadrágba és pólóba nyomja az estét. Gyors városnézés a sötétben autóból Rijeka, Opatija stb. majd este 9 fele járhatott, amikor megérkeztünk végre úti célunkba BRSEC-be.

Autóból kiszállva már fogadott minket a házigazda, akivel ismertük egymást hisz ebben az évben Gabó és Én már másodszorra jártunk ott, valamint tavaly is tiszteletünket tettük nála. Este gyors kipakolás és a fáradságfelejtő borok és sörök kibontását követően a teraszon kezdtünk sztorizgatásba, de akadtak köztünk olyanok, akik a 3 perces városnézést választották pihenés gyanánt (3 perces, mert 30 ház van a faluba, de azt a 30-at érdemes is megnézni) és volt, aki a tengert kereste alkoholmámoros állapotában. Az este viszonylag gyorsan véget ért mindenki reményekkel tele várta a következő napot.

Reggel gyönyörű napsütés meleg, mi kell még egy igazi extrém nyaraláshoz?! A csapat egyik fele reggel a vacsora beszerzését szorgalmazta, ezért útnak is indultak a halpiac fele, a másik fele Rijekát és Opatiját akarta szemügyre venni, mi pedig indultunk is mászni. Az út lefele még mindig gyönyörű és káprázatos volt, így kicsit lassú tempóban haladtunk a sok fényképezés és bámulás után, de nem sokkal később meg is találtuk azt a két fát, ami az ereszkedő standunkat volt hivatott megszemélyesíteni. Beöltözés, gyors standépítés bekötözködés és jött, aminek nem kellet volna előjött a térdfájásom:( 

Csütörtökön egy rossz leérkezést követően sajnos meghúzódott a térdem és hajlítani nem volt kellemes pláne ráterhelve nem. Kicsit vártam a beereszkedéssel hátha tudunk valamit még kezdeni kicsit talán jobbnak éreztem és leindultam körülbelül 6-8 métert ám éreztem, hogy ez így nem lesz jó tekintve az út hosszát, ami 60 méter és 3 kötélhossz valamint az út nehézségét, ami a 2. kötélhosszban 6+ kis áthajlással. Megálltam és nagyon nehezen akartam feladni már csak azért is, mert 2 társunk is szerette volna kipróbálni milyen egy több kötélhosszas mászás, és ha feladom, akkor nekik is elmarad ez az élmény. 

Kis pihenő után próbálgattam a térdem, de sajnos az erőltetéstől csak egyre rosszabb lett és kénytelen voltam feladni. A visszamászás is sok nehézséget okozott mármint az átszerelés, önbiztosítás stb. valamint hogy nem igazán tudtam a jobb lábam hajlítani főleg nem terhelni. Szomorúan egy két fotót készítve indultunk le a partra, ha a kötelezés nem ment, akkor legalább a deep water solo nyújtson nekünk valami élményt. Leértünk a partra gyors átöltözés cipő csere és irány a szikla. A traverz részen egy két csobbanás és mehetett is a könnyű laza kis deep water solo. 
Közben megérkezett a piacról a másik társaság és ők is követték példánkat "csak lazán! oké jó" Titokban reménykedtem, hogy a sós víz és egy kis pihentetés segít majd és délután vissza tudunk nézni a köteles útba, de sajnos reménytelennek bizonyult. A délelőtt és kora délután ezzel valamint búvárkodással és pihenéssel telt valamint tengeri sün vadászattal:D, ami komoly kihívás volt hisz igen nagy hullámverés volt körülöttünk. Délután úgy döntött a csapat, hogy felkeressük Brsec strandját és egy kis boulderrel vezetjük le a napot a strandolók nagy örömére, akik eszeveszett fényképezésbe kezdtek látva mutatványainkat. Valaki fürdött valaki mászott valaki pedig passzívan pihent így volt minden jó, ahogy volt.

Késő délután indultunk vissza a szállásunkra, ahol már várt minket a reggel szervált Gabóéknak köszönhetően már bepácolt hal. Kérdeztük hol a grill és már indult is a sütögetés azzal a különbséggel, hogy a házigazda nem engedet drága grillje mellé, de ez a megmozdulása nekünk külön kapóra jött hisz ő készítette el vacsoránkatJ Sütögetés közben kiderült, hogy ez a hal nem is tengeri, valamint ha szóltunk volna neki hozatott volna nekünk igazi tengeri halat, mert a szomszédja halász… hát igen tanuló pénz. Vacsora után iszogatás majd előkerült az activity 18+ játék és az este további részében mindenkinek szépen lassan égett ki a viccreléje :D. Éjjel 2-re már mindenki ágyban volt.

Vasárnap reggel ébresztő pakolás és 10-kor már úton is voltunk Vela Draga felé, útközben egy autó elkanyarodott Pula felé és inkább városnézéssel és strandolással töltötte rövidke nyaralásunk utolsó napját. Két autó érkezett meg Vela parkolójába majd összeszedtük minden cuccunkat, ami kellhetett és csörtettünk is lefele a sziklákhoz. Meg kellet állapítanom, hogy fantasztikus még midig ez a hely lélegzetelállító látványa mindig megmozgat bennem valamit. Leértünk a sziklához öltözködés és már másztunk is. Pár út után úgy döntöttünk kéne mászni egy 60 méteres bástyát el is indultunk egy útban ám nem voltunk biztosak benne, hogy az a miénk és az útban szépen lassan kezdtem egyre rosszabbul érezni magam mivel a végén biztosítás gyanánt már sátorcövekre hasonlító szegeket találtam és ez nem volt túl bizalomgerjesztő így felesleges kockázatot nem vállalva a szomorú visszamászásra fancsalodtam. Irigykedve néztük a horvátokat, akik röpke 15-20 perc alatt értek fel a tetőre és egy szülinapi party-ra hasonlító kis összejövetelt rendeztek fent, meg kellet állapítanunk, ezek ismernek valami menekülő utat felfelé. Kudarcunk nem szegte kedvünket mentek a sport utak ki megint mentális felkészültségét feszegette, más pedig a biztosítást próbálgatta fekvő helyzetből.

Délután 4 fele indultunk haza addigra megjött a Pulai autónk is.

Most egy kis szünet következik, úgyhogy belföldi mászásokról is itt találtok majd beszámolót következő külföldi túra december 6. Dvigrad szintén Horvátország és egy igen kalandosnak ígérkező túra lesz!

by: Szabó Zoltán