I.
„A” 6+ os út. 24méter, 7 nitt, nagy fogások, technikás mozdulatok.
Új célt tűztem ki magam elé. A 6+ os utak már hibátlanul mennek on sightra is, de ez az út mondhatni 2db 6+os úttal ér fel olyan hosszú. Tavaly nyáron egyszer próbálkoztam az út megmászásával oroszban, 6 beüléssel sikerült is. A hétvégén újból megpróbáltam felső biztosítással, meglepődtem, hogy mennyivel jobban megy, mint a legutóbb, mindössze 1 beülés amiért átkoztam is magam. Egy mozdulattal fölötte van a pihenő.
Ha már lúd legyen kövér. Megvártam, hogy teljes sötét legyen, és fejlámpával mászhassam ki. Bekötözködés a szikla tövében, csak a mi társaságunk maradt, a fejemen sisak és fejlámpa, a kötél másik végén egy tapasztalt mászó Bódis Pál. Az első mozdulatok könnyedek egészen az első nittig, aztán jöhet a mutatvány. Axt Dávid azt mondta, hogy le kell darálni az utat a pihenő részig. Igaza van, de éjszaka nem igazán tudtam szépen mászni, legalább egy fokozatot nehezedett miatta az út mivel nehezen találtam a lépéseket. Az út közepénél elfogytam mentálisan, hatalmas, de nem annyira konkrét fogások kombója. Néhány belehuppanás, esésnek nem nevezném. Valahogy nem tett jót a pszichémnek az éjszakai sötétség. Párszor még rápróbáltam, de nem jött össze. Inkább lejöttem, gondoltam, ha érzem az istenek erejét másnap kimászom. Reggel még Paliék vízért mentek Zalán és én megnéztünk pár 5-ös 6-os utat bemelegítésnek. Jöhetett a Hangyaboy (6+), ezt szántam főpróbának aznap mielőtt rámegyek ismét a Moha és Páfrányra. Sok gondom akadt, többek között h betegen mentem ki mászni és hogy a Hangyaboy kunsztjától kezdve végig próbált ráégetni a falra a nap. Sikerült esés nélkül felmenni rajta, de ez volt a nap fénypontja, teljesen kikészültem. A projectet a legközelebbi Tardosi túra során, újult erővel próbálom majd meg.
II.
Péntek; egy kis laza mászogatás a Hangárban Battán. Egy-két kunsztot másztunk, csak hiszen szombatra tartogattuk magunkat. Szombaton rendben elértük célunkat a Tardosi sziklát, ahol várt rám az új lehetőség, hogy kimászhassam a Mohát. Krisszel próbáltuk egymást spannolni, de így sem bírtam kimászni. Ugyanott akadtam el, ahol a legutóbb is; egyensúlyos fellépés, óriás rejbung és ezek után egy jó kis fellépegetős játék.
III.
Egész héten csak a vasárnapi mászást vártam, nem voltak különösebb ambícióim, csak mászni akartam. Szombat este nagyon jó kis sörözgetős sátorozással kezdtük a hangolást Zoltánnal meg Ákossal. Másnap a sziklán Zoli egyből a Stix-el kezdett (7-) és engem is inspirált, eléggé nagy önbizalmat adott, hogy ilyen úttal melegítettünk. Zoli még ráment a Fecskére (7+) de sajnos nem jött össze. Eljött a fehérvári csapat többi része is és velük az én pillanatom is. Bekötözködtem a Moha és Páfrány alatt, nem izgultam csak örültem, hogy végre újra összemérhetem az erőmet ezzel a „vízválasztóval”.
Nincs gond az első nittel, a második is eléggé tűrhető aztán a piaz amin hamar átvergődtem magamat. A lendület eddig tartott, de a lelkesedés nem, úgyhogy mentem tovább. Eljutottam a kritikus pontig, megpróbáltam gondolkodás nélkül átdarálni. Nagy perem, fellépés, kis támasztó fogás, fellépés és egy nagy rejbung, kisebb zseb és végül egy jó kis akasztó fogás. Nagy megkönnyebbülés volt átjutni ezen a részen, végre azt éreztem, hogy képes vagyok rá – ki tudom mászni előlben. Jó nagy fogások és nagy táv a két nitt között, a kunszt legalább a nitt fölött van közvetlenül, nem erős mozdulat inkább technikás. Az utolsó pár mozdulat már eléggé egyszerű bár még mindig 6-os környéki.
Dávid azt mondta ezen a „nagy” falon lehet lemérni, hogy mennyire tudod a szintet-fokozatot mászni, hiszen számunkra szokatlanul hosszú. Nagy élmény, amikor végre eljutsz oda, hogy a kiszemelt project standjából nézhetsz le. Még sajnos nem teljes a feladat, volt néhány beülés, de legalább sikerült kimászni. Lassan elesik ez a project is.
(1).jpg)
