Ma Jámbor Ádámot faggattam múltról jelenről és jövőről!

Szervusz Ádám mutatkozz be kicsit!

Hello! Jámbor Ádám vagyok egyetemista és mászó. Székesfehérváron 2008-ban kezdtem a mászást a RedRockban. Egyik legjobb barátomat kísértem el, mert egyedül nem szeretett volna menni. Az első alkalom után beleszerettem ebbe a sportba. Azért ragadott meg, mert ez a sport nem követeli meg az erős testfelépítést. Imádom, hogy mindenki máshogy old meg egy-egy kunsztot vagy sport utat. Szerintem fantasztikusan igénybe veszi és fejleszti a képzelő erőt, a logikát és a testet is egyszerre. A legtöbb szikla utat úgy tudod csak kimászni, ha fejben és testben is ott vagy. Nekem azt adta ez a sport, hogy folyton próbálom keresni, vagy megtartani a test és lélek harmóniáját. Ez a sport nekem egyfajta látásmódot adott és egy teljesen új és határtalan világot.

2009-ben kaptam edzői és falmesteri „állás” lehetőséget a RedRockba. Ezt nagy élvezettel végeztem és nem is tekintettem sosem munkaként.

Hogy kerültél Pécsre és ez a mászásra milyen hatással volt?

Pécsre az egyetem révén kerültem, mint történészhallgató.

Mielőtt elkezdtem az egyetemet gyakori volt a heti 4 vagy 5 edzés nap, mióta Pécsett vagyok heti 1 vagy 2 jobb esetben 3 alkalommal jutok el a terembe. Nem érzem azt, hogy romlana a teljesítményem, legalább minden edzés között rendesen ki tudom magam pihenni. Szerintem a technikámnak még jót is tesz a kevesebb edzés.

Milyen lehetőségek vannak Pécsen mászás szempontjából?

Jelenleg egy jó 8-9 méteres sportmászó műfal áll a rendelkezésünkre, melyet a legutóbbi verseny alkalmára nitteltünk, így elő mászhatóak az áthajlásban bővelkedő utak. A fogásokat is elkezdtük frissíteni komoly HRT fogásokkal. Nekem tetszik az itteni fal és a hozzá tartozó kis társaság is, pár egyetemista, külföldiek és néhány lelkes gimnazista.

Nem elhanyagolható az aranyos Tettye sem, ez konkrétan a városban megtalálható sziklafal. Nincsenek nagyon komoly utak, ha jól tudom a legnehezebb az „Eszmeralda” amit egy kerek 8-asért adnak.

A közelben van Kővágószőlős is, igen jó boulder lehetőségekkel. Sok különálló kis „körzet” van, sok megoldandó és még kimászatlan úttal.

Mért kezdtetek el bouldertermet építeni?

A nagy fal kicsinek bizonyul amint 6 vagy 7 ember gyűlik össze, és boulderezni nem igazán alkalmas.

Hol tanultad a „szakmát”?

A „szakma” általam ismert fortélyait a székesfehérvári RedRock csapatától tanultam és a Battai brigádtól is próbáltam minél többet tanulni.

Milyen nehézségekkel kerültetek szembe az építkezés során?

Első sorban a hely mérteti okoztak fejtörést, ugyanis nem egy tipikus boulder teremnek való szobácska. 4x4 méter az alapterület és 3 méter a belmagasság. A tervezésnél igyekeztünk olyan dolgokat kitalálni, amik egy ilyen helyen megvalósíthatóak, használhatóak és a mászhatóságot szolgálják.

Egy másik probléma az, hogy a terem egy működő mozgásközpontban van (kondi terem, squash..stb). A fal furkálása pedig nagy zajjal járt és ezt többször megjegyezte a tulaj is. De ez csak az építkezésnél probléma, az üzemelésnél inkább előny lesz szerintem.

Volt egy igen nagy csőtörés a mozgásközpontban és pár napra bezárt a munkálatok miatt, emiatt a terem építése sem tudott haladni.

Várhatóan mikor lesz a megnyitó?

Szeretnénk minél hamarabb megnyitni a helyet és ez szerintem reálisan Február elején lesz. Persze ehhez az kell, hogy ne legyenek nagyobb problémák, fennakadások.

Milyen érzés egy terem megszületésében szerepet vállalni?

Én örülök neki, hogy segíthetek benne. A legnagyobb élmény az volt, amikor elkezdtük megtervezni a helyet. Rengeteg érdekes gondolat és fantasztikus ötlet született, ebből még többet tanulhattam.

Mit vártok az új teremtől?

Első sorban azt, hogy ne tapossuk egymás sarkát, ha mászni szeretnénk és azt, hogy a boulderrel fejlesszük magunkat és kitoljuk a határainkat. Cél az is, hogy több ember is megkedvelje ezt a sportágat és erre a boulder látványosságával és szépségével a legalkalmasabb.

Köszönet, és sok sikert a jövőben!